Sugar, We're Going Down 8.rész: Nem hagylak magadra..

Sziasztok! Ezt is megértük, új rész:D
Nem fűznék hozzá semmit igazából.. csak annyit hogy jó olvasást:)










8. rész: Nem hagylak magadra..

Történelem. Egy olyan tantárgy aminek a fele érdekes lehet, de a másik fele halál unalmas és ezért is utálom a nagy részét. Rühellem bemagolni a évszámokat és a királyokat, ami felkelti az érdeklődésem az pedig meg is fog maradni, nem úgy mint ezek.
Valami filmet néztünk az első francia királyokról talán aminek nem jegyeztem meg a címét, ehelyett inkább Vic-cel SMS-eztünk. A töri tanár lehet hogy szigorú, de annyira nem ránk figyelt, a film lekötötte őt szóval elvoltunk.
From Vic: Szerinted hányszor látta már ezt a filmet? :D
To Vic: Gőzöm sincs, de nem elégszer ha még mindig ekkora izgalommal nézi :D
To Vic: Btw, én sztem ellógom a matekot, nem írtam házit és erőm sincs végig szenvedni 45 percet.. nem jösz? ;)
Nyomtam meg a küldés-t kicsit feszülten majd a terem másik felébe néztem. Vic gondolkodó arckifejezéssel vizsgálta a telefonja kijelzőjét majd elkezdte bepötyögni a válaszát.
From Vic: De, asszem jót fog tenni egy rövid szünet :) Különben is, már kezdem elfelejteni milyen érzés amikor az ajkaid az enyéimen vannak ;) <3
Szószerint vigyorogva olvastam az üzenetet és vissza kellett fognom a kuncogásom amit a szívecske smiley akart kihozni belőlem. Úgy néz ki a randi jobban tetszett neki mint reméltem.
To Vic: Ne aggódj, amint kijutunk innen emlékeztetlek  ;D  <3
Hátra dőltem a székemben majd a tekintetem a padon szunyókáló Austin-ra szegeződött. Annyira leszarta az egészet, hogy belaludt és szerintem én is ezt tettem volna, hogyha Vic nem tart ébren. Megszólalt gonosz kis hangocska a fejemben és halkan előkaptam egy tollat (filcet nem találtam). Vigyázva, hogy ne ébredjen fel, az arcára firkáltam mindenfélét ami eszembe jutottam, majd amikor elégedett voltam a művemmel óvatosan elpakoltam és próbáltam nem elröhögni magam. Egyszerűen éreztem, hogy valaki figyel, a tanár felé pillantottam de lekötötte a nagyon izgalmas történelmi film, majd a szemem Vic-en akadt meg. Vigyorogva nézett erre felé, biztos látta a kis szivatásom. A mutatóujjam a szám elé helyeztem, ezzel jelezve, hogy tartsa titokban hogy én voltam, ő pedig a szíve elé tette a jobb kezét a balt pedig felemelte.
A megváltó csengőszóra Austin is felpattant, mindenkivel együtt majd mit sem foglalkozva azzal, hogy a tanár mondani akar valamit, kiviharzottunk. Csak az a baj, hogy amilyen gyorsan eltűnt mindenki a teremből, olyan gyorsan szemelől vesztettem Vic-et. Miután sikerült átvergődnöm a többi diákon, körülnéztem a folyosón de sehol semmi jele nem volt. Csak egy pillanatig nem figyeltem és már nem tudom hogy hol van!
- Kit kereseeel? - jelent meg előttem Austin majd ahogy felnéztem rá, eszembe jutott mit is csináltam az előbb és majdnem elnevettem magam.
- Mi olyan vicces? - értetlenkedett.
- Vic-et, nem láttad? - kérdeztem, igyekezve magamban tartani a kiszabadulni akaró nevetést.
- Velünk volt egy órája, még szép hogy láttam!
- Nem úgy értettem - forgattam a szemeim - Tudod merre ment?
- Ebben nem tudok segíteni, írj neki ha beszélni akarsz vele - vont vállat Austin.
- Azért köszi - nyúltam a zsebembe a telefonomért.
- Nem mész órára? - vonta fel a szemöldökét miközben többen is megbámulták az arcát.
- Tessék? Ja, öhm nem, Vic-cel lógni akartunk de nem tudom hova tűnt - írtam SMS-t neki.
To Vic: Hol találkozzunk? :)
Felnéztem újra Austin arcára és nem bírtam tovább. Oké, elegen látták így - Szerintem nézd meg az arcod a tükörben, van rajta valami - mutattam rá majd homlokát ráncolva bement a férfi mosdóba én pedig elhatároztam, hogy a szokásos helyemre veszem az irányt, ott biztos nem találnak meg. A suli mögé igyekeztem, még mielőtt észreveszik, hogy lógni készülök.
Épp ahogy igyekeztem a helyemre, szembe jöttek velem a bátyám és a haverjai.
- Héééj hugica merre merre? - kérdezte szórakozottan.
- Nincs kedvem matekra menni - vontam vállat. Ez az egész bűzlik nekem - és ti honnan jöttök?
- Hogy honnan? - karolt át Brad a semmiből, ugyanolyan hangulatban mint a bátyám. A srác teljesen rám van szállva, de engem hidegen hagy. Idegesítő seggfej - Csak tisztáztuk a Fuentes kölyökkel, hogy hol a helye! - vigyorgott rám elégedetten és "csábítóan". A szemeim kikeredtek majd gyorsan leráztam magamról ezt a csimpaszkodó dögöt.
- Mit csináltatok vele? - kérdeztem kicsit mérgesen, de a hangomon közel sem volt észlelhető az a düh amit belül éreztem.
- Helyre rúgdostuk a kis buzit, aztán bemászott a lelátó alá bőgni - pacsizott le Josh Ronnie-val aki idáig csak bólogatott. MICSODA? Képek ugrottak be Vic-ről ahogy teljesen összetörve üldögél a lelátó alatt magányosan, végtelenül és dühbe gurultam. Legszívesebben bemostam volna egyet a bátyámnak és a haverjainak de ha meg is tettem volna, nem lennék én ellenük elég.. plusz ennél sokkal fontosabb dolgom volt.
- Én most megyek, nem akarom hogy a tanárok észrevegyenek - hazudtam majd a sportpálya felé rohantam ahogy csak tudtam. Nem hiszem el! Hogy nem érez Josh semmi bűntudatot?! Tudom, hogy maga köré építette ezt a bizonyos falat a Patrick-es eset óta, viszont attól nem kéne ilyeneket tennie, sőt, így még rosszab lesz! Még én is éreztem a lelkiismeretfurdalást a gyomromban, pedig semmit sem csináltam, csak mérges voltam magamra amiért szem elől vesztettem Vic-et. Magamat okoltam az egész miatt, amiért nem voltam képes jobban koncentrálni rá.
Miután megtettem ezt a hosszúnak tűnő utat és a lelátóhoz értem, kifújtam magam. 'Nem kéne ennyit lógnom tesiről' gondoltam magamban. Körülnéztem és senki sem volt a környéken.. a lelátó alatt összekuporodott mexikói fiún kívül. Ahogy sejtettem, semmi se volt rendben.
- Vic - guggoltam le mellé miután bejutottam hozzá. A térdeit a mellkasához szorította, rajta pedig a karjaiba temette az arcát így nem láttam a könnyeket, még is hallottam ahogy halkan sírdogál. Szívszaggató látvány.
- Sajnálom - karoltam át és magamhoz húztam, már én is a könnyek szélén. Pár percig némán öleltük egymást, vártam amíg abbahagyja a sírást. Szörnyen éreztem magam.
- Nem te tehetsz róla, én vagyok a hibás - motyogta a nyakamba, miközben próbálta összeszedni magát. Ő??
- Te? - kérdeztem ledöbbenve.
- Én baszok el mindent, ha nem lennék ilyen amilyen vagyok akkor nem vernének. Csak.. csak útban vagyok ebben a világban. Azt sem tudom miért születtem egyáltalán. Ha nem lennék ilyen gyenge, értéktelen, ronda, humortalan, tehetségtelen, mindent elbaszó senk..-
- Ne mondj ilyeneket, nem igaz! - szóltam közbe mérgesen és elhúzódtam hogy a vörös szemeibe nézhessek. Nagy szemekkel pislogott vissza rám.
- Te vagy az egyik legédesebb srác akit ismerek, arról ne is beszéljünk, hogy kibaszott jól nézel ki! Van humorod és ha már itt tartunk imádom a nevetésd is.. angyali hangod van és gitározni is kiválóan tudsz, egy nap még nagyra viheted és majd akkor Josh és a hülye haverjai csak bámulhatnak, semmi nem lesz belőlük, de belőled még lehet - alapjáratban nem szeretek a bátyámról rosszat mondani, de akkor hidegen hagyott. Ha Vic-et bántotta, engem is bántott.
Összezavarodottan bámult rám, biztos megleptem azzal amiket mondtam. Én nem hezitáltam, előre hajoltam és megcsókoltam. Abba a csókba mindent beleadtam, hogy elhitessem vele hogy tényleg így gondolom amit mondtam. Pár másodperc múlva az ő ajkai is mozogni kezdtek az enyéimmel együtt.
- Ígérd meg nekem, hogy soha, de soha nem fogod többé magadat okolni, még csak ne is gondolj rá - néztem a szemeibe amiket lassacskán miután véget ért a csók kinyitott. Végig mérte az arcomat majd megakadt a szemeimnél. Egy ideig tartottuk a szemkontatktust, majd hirtelen az ajakit ismét az enyéimhez csatlakoztatta. Szenvedélyes csókolózásba kezdtünk ismét, majd azon kaptam hogy az ujjaival a hajamba túrt én pedig a nyaka köré font karokkal folytatjuk a smárolást. azonban megszakítottam. Akármennyire nem akartam, a beszélgetéssel még nem végeztünk.
- Megígéred? - kérlelő pillantásokat vetettem rá, mindaddig amíg fel nem sóhajtott.
- Megígérem.
- Kisujj eskü? - nyújtottam fel a kisujjam, amire felnevetett. Nem tudok betelni a nevetésével.
- Kisujj eskü - mosolygott még mindig a gyerekes ötleten.
- Most pedig... nagyon megsérültél? - ültem le a földre majd utánam ő is és átkarolta a derekam.
- Nem vészes nyugi.. öhm, holnapra talán lesz pár lila folt az oldalamon, de túlélem - vont vállat, mintha semmiség lenne.
- Gyere - néztem körül majd megragadtam a csuklóját de sziszegve elrántott - A csuklódat is? - figyeltem aggódva ahogy próbáltta tettetni, hogy nem fáj neki.
- Nem annyira durva, csak felejtsük el - próbálta terelni a témát és kezdett egy kicsit gyanús lenni mennyire gyorsan, de hamar elüldöztem a gondolatot. Bocsánatot kérően néztem rá majd inkább megragadtam a kezét, összekulcsoltam az enyémmel és (óvatosan, mivel alig tudott menni) hazafelé vezettem. Kicsit véres volt az arca, ezért fertőtleníteni akartam neki a sebeit és ki tudja hol máshol sérült még meg és mennyire durván. Különös módon meg se kérdőjelezte merre megyünk, csak engedte hogy húzzam magammal.
- Hahó - néztem körül a házban de sehol semmi nyoma nem volt a szüleimnek, így Vic-cel együtt bementem a szobámba és becsuktam mögöttünk az ajtót.
- MIért jöttünk ide? - ült me Vic az ágyamra jeleztem neki, hogy nyugodtan. Figyelmen kívül hagyva a kérdését, inkább bementem a fürdőmbe és kicsivel később egy vizes ronggyal tértem vissza.
- Tényleg nem kell ezt csinálod.. - mosolygott szerényen, de hálásan ahogy jobban megvizsgáltam az arcát. A jobb szemöldökénél volt egy elég nagy seb, de már nem vérzett. Lehuppantam mellé, felé fordultam majd megragadtam az arcát és óvatosan törölgetni kezdtem az alvadt vért. Még mindig lelkiismeretfurdalásom volt, főleg ahogy észrevettem a jobb orcáján liluló foltot. Lágyan megérintettem az arcát a hüvelykujjammal, közben éreztem a tekintetét magamon. Előre hajoltam és egy gyengéd puszilt leheltem rá.
- Hozok jeget az oldaladra - modtam alig hallható hangon majd megköszörültem a torkom miközben felálltam és ott hagytam mozdulatlanul.
Épphogy csak leértem a fagyasztóhoz, már siettem is vissza a szobámba.
- Levennéd a pulcsid? - kérdeztem a fagyos jéggel a kezemben, Vic pedig felvont szemöldökkel bámult rám vissza.
- Ha azért rángattál a házatokba, hogy az ágyadba csalj akkor jó úton jársz - kacsintott játékosan amin képtelen voltam nem elnevetni magam. Örülök, hogy kicsit feloldódott a hangulat.
- Talán majd máskor - haraptam le az alsó ajkam - Na vetkőzz szépfiú! - direkt félreérthetően válogattam meg a szavaimat amire ős felnevetett.
- Tényleg nem kell a jég, nem vé-
- Siess már kérlek, mert lefagy a kezem!! - sürgettem egy kicsit amire felsóhajtott majd kibújt a hosszú ujjú pulcsijából és ahogy ezt tette kicsit fellibbent a pólója, felfedve pár pillanatra a hasát. Semmi extra nem volt, még is megjelentek a pillangók a gyomromban.
- Tessék, feküdj le, húzd fel a pólód és helyezd az oldaladra - "parancsoltam" neki ahogy kimentem a konyhába valami nasiért. Amire visszaértem, már a jéggel a jobb oldalán feküdt az ágyamon becsukott szemekkel. Elaludt. Halkan leraktam a tál chipset az éjjeliszekrényemre majd befeküdtem mellé és vettem egy pillantást arcára. Olyan békésen aludt. A szája épp hogy résnyire nyitódott ki, a szemhéjai pedig ránctalanok voltak. Valószínűleg jót álmodott mert még el is mosolyodott közben.
Épp a takaróért nyúltam volna amikor hirtelen átdobta a karját a derekamon és ezzel a matracon ragadtam. Vic a hátam mögött és alvás közben magához ölelt. Először meglepődtem, de amikor közelebb húzott magához majd nem sokkal utána éreztem a fejem hátulján egy puszit, totálisan megnyugodtam és nem ellenkeztem, hagytam hogy az álom kiüljön a szemeimre.