Itt van a történetem 3. része. Mást nem nagyon tudok hozzáfűzni, jó olvasást :)
3.rész: Buli meghívás
Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Ahogy lágyan rám mosolygott két nappal ezelőtt rajzórán, majd hamar letörölte az arcáról még mielőtt észrevenném.. de késő volt, láttam és ennyivel nem tudok betelni, akarom még látni azt a mosolyt. De már így is biztos azt hiszi, hogy csak szánalomból barátkozok vele, ami nem igaz.. de még nem merem neki bevallani hogy mit érzek. Korai lenne.
Ahogy festegettem a pincében lévő műtermemben ezek a gondolatok kavarogtak az agyamban. Olyan jó lenne ha egyszerűen sokkal könnyebb lenne minden.. de nem, mert a bátyámnak mindent meg kell nehezíteni. Gondterhelten sóhajtottam és tovább dolgoztam a következő művemen. Egy mexikói srácot festettem, sapkában, fekete csőfarmerrel és hosszú ujjú pulcsival.. azaz Vic-et. Még a festővásznamat is uralja. Ha tudná milyen hatással van rám biztos nem lenne ilyen szomorú egész nap..
- Téged kerestelek - jött a bátyám hangja a lépcsők felől. Villámgyorsan letakartam a vásznat, nem akarom hogy esetleg felismerje rajta az alakot.
- Miért takartad el? - jelent meg mellettem kíváncsian.
- Majd megmutatom ha kész lesz - hazudtam és szerencsére nem vette észre - Mi a helyzet?
- Csak mondom, hogy a hétvégén apa meg anya megint mennek Wellness-ezni - forgatta a szemeit, de csalafintán mosolyogva. Biztos azért amiért szabadok leszünk és én se panaszkodok, tudtam hogy valami jót tervez és szerencsére nem kellett csalódnom benne - Szóval bulit tartok szombaton és azt akartam mondani hogy hívj meg akit akarsz, kellenek az emberek!
- Király! - vigyorodtam el - Na látod ezt szeretem benned - tapogattam meg a vállát.
- Én is szeretlek blablabla, mindegy, én most elmegyek a boltba, felfegyverkezek piából amíg apáék dolgoznak - én csak bólintottam majd felment a lépcsőn és rövid fülelés után hallottam az ajtócsapódást.
Hirtelen teljesen feldobva lekötöttem a derekamról a festő kötényem, felsiettem a telefonomért, amit babonából nem hozok le a pincébe majd amikor felkaptam a kávézó asztalról gyorsan írtam egy SMS-t Austinnak.
"Hali Austin, a szülők elutaznak a hétvégére és Josh kitalálta, hogy szombaton bulit tartunk. Azt hívok akit akarok, szóval számítok rád, hogy mikor pontosan mikor azt még nem tudom, de addig is beszélünk. Tedd magad szabaddá mert itt leszel. Pont.
xx Nikki"
Közben azon agyaltam, hogy mi lenne ha elhívnám Vic-et is és a barátait is.. de nem hiszem hogy Josh boldog lenne vagy hogy egyáltalán eljönnének szóval kiráztam a gondolatot a fejemből. Visszaolvastam az üzenetet mielőtt ráléptem volna a "Küldés"-re, majd kimentem a hűtőhöz egy pohár hideg narancsléért. Még mindig elég meleg volt ahhoz képest hogy szeptemberben járunk szóval felfrissített. Nem tudtam hogy mit csináljak, ilyen állapotban nem tudnám már folytatni a festést, tehát lehuppantam a tévé elé és néztem a kedvenc sorozatom az Így Jártam Anyátokkal-t. Néha csak leülök a laptop elé és végig nézek egy évadot pihenésképpen. Már kívülről fújom az összes részt, de egyszerűen még mindig nem tudom megunni.
A rész vége felé hallottam ahogy valaki a zárral szórakozik, valószínűleg Josh, ő jön mindig kulccsal.
- Segítenél egy kicsit? - úgy hallatszott mintha valami nehezet cipelne szóval felálltam és odamentem segíteni.
- Nem spóroltál a pénzzel - néztem végig a piákat. Volt ott minden ami szemnek-szájnak az ingere, Whiskey, Tequila, Bacardi és még sorolhatnám.
- Egy ilyen bulira fel kell készülni rendesen - vigyorgott ahogy megfogtam én is egy rakat italt, majd becipeltük a pincébe, hogy a szüleink ne találjanak rájuk. Nem szoktak oda maguktól lemenni, mert tudják hogy nem szeretem ha csak úgy megnézegetik az engedélyem nélkül a festményeimet szóval tiszteletben tartják.
Ahhoz képest, hogy ő a nagy sportoló, nekem is elég sokat kellett emelgetnem. Honnan volt ennyi pénze?
- Ezt hogy tudtad mind kifizetni? - vontam fel a szemöldököm ahogy végeztünk.
- Találtam munkahelyet, nem mondtam? - közölte ahogy ledőlt a kanapéra és kapcsolgatta a csatornákat.
- Nem azt elfelejtetted megemlíteni.. - én is régóta keresek melót, de egyszerűen sehol sem találok, pedig kéne valamiből fizetni a bandás pólóimat, a szüleimtől kapott zsebpénz fogyóban van - Hol?
- Gabe apja egy autókereskedésben dolgozik, ott kisegítem őket és egész szép fizetést kapok - nem szánt időt arra hogy rám pillantson miközben beszél, csak a csatornákat figyelte majd amikor talált egy neki tetszőt, maga mellé vágta a távirányítót és hátradőlt.
- Lehet hogy elmegyek egy kicsit sétálni - léptem bele a fekete Vans cipőmbe majd nem vártam meg a válaszát, csak megragadtam a pénztárcám és kiléptem az utcára. Jó idő volt, csak úgy mint a házban szóval nem baj hogy nem vittem pulcsit, csak egy egyszerű Rise Against-es pólót.Sétálni indultam, de nem tudtam hogy merre megyek, csak vittek a lábaim. Kicsit ki akartam mozdulni és kiélvezni a jó időt amíg lehet.
Elértem a plázába, ahol miközben mászkáltam észrevettem egy boltot amit most építenek. Közelebb mentem és elolvastam a kirakott táblát. A hely neve Rock-shop lesz és munkaerőt keresnek, lehet diák is. Pólókat adnak el, karkötőket, posztereket, pengetőket, dobverőket és még néhány hangszert is.Ez az én helyem! Beírtam a telefonszámot a telefonomba, hogy később hívhassam őket hogy jelentkezek az állásra, aztán pont megrezgett a mobilom.
"Nem hagylak egyedül nyugi, számíthatsz rám ;)
xx Austin :P"
Nem tudtam hogy mit csinálhatnék még, de a hasam válaszképp megkordult úgyhogy a legközelebbi gyorskajáldának vettem az irányt ami egy kis kínai büfé féleség lett. Vettem magamnak szezámmagos csirkét krumplival. Az ex-emmel voltam itt először és utoljára, most különös volt egyedül kint enni, de észrevettem két ismerős alakot akik nem messze tőlem falatoztak. Vic és Mike beszélgettek egy másik asztalnál, de nem úgy nézett ki mintha más embert is be akartak volna vonni a társalgásba. Nekem meg kellett társaság és Vic tökéletes lenne.. plusz az öccse se lehet sokkal másabb nála.
- Vic, Mike, sziasztok - integettem nekik, felhívva magamra a figyelmüket. Meglepődtek és azonnal megszakították a csevejt. Mike barátságosan mosolygott rám, míg Vic csak döbbenten nézett. De hogy Mike mitől lett velem hirtelen ilyen barátságos, azt nem tudom.
- Szia Nikki! - köszönt Mike, míg Vic csak intett - Látom egyedül vagy, nincs kedved ide jönni hozzánk? - hívott meg az asztalukhoz, de a bátyja egyből megrezzent. Nem hiszem hogy kívánta a társaságom.
- Csak ha nem baj - néztem Vic-re, akit pedig Mike próbált lenyugtatni a szemeivel, nem vagyok vak.
- Gyere csak, akkor nem hívtalak volna - válaszolt majd úgy tettem ahogy mondta, leültem közéjük.
- Ti mit csináltok erre? - mosolyogtam érdeklődve ahogy folytattam az evést és igyekeztem nem Vic-et bámulni.
- Csak kiszabadultunk egy kicsit a házból - mondta Mike. Már megint ő. Hallani akarom Vic hangját - És te?
- Szintén, csak gondoltam hogy eljövök sétálni egyet aztán megláttam ezt a Rock-Shop-ot, szerintem jelentkezni fogok az állásra! - meséltem izgatottan. Nem nagyon ismerem őket, de valami téma kellett.
- Az tök jó! Vic is oda jelentkezett - nézett a bátyjára Mike. Komolyan?? Remélem hogy felvesznek mindkettőnket és akkor több időm lenne vele kettesben beszélgetni.
- Vic, elvitte a cica a nyelved? - játékosan néztem rá amire most először ő is belenézett a szemeimbe. Először tartotta velem ilyen sokáig a szemkontaktust és kihasználtam az alkalmat, vártam amíg félrenéz, addig is csodálhattam a gyönyörű barna szemeit. Olyan 5 másodperc után az asztalra esett a tekintete.
- Csak gondolkoztam - mondta általánosan. Aranyos volt, igyekeztem nem kinyúlni és átkarolni. A bátyám tehet róla.. mindenről ő tehet.
- Figyeljetek, tudom hogy gyűlölitek Josh-t és meg is értem mert jogotok van rá.. de nekem semmi bajom sincs veletek és jó srácoknak tűntök, ha esetleg van kedvetek jönni a két másik barátotokkal akkor szombaton tartunk egy bulit. Az én vendégeimként jönnétek tehát Josh-nak beleszólása nincsen - doboltam az asztalon idegesen a körmeimmel. Miért kellett most ezt megkérdeznem?? Nem tudtam volna befogni a szám?! Most biztos komplett hülyének néznek úgyhogy fel sem mertem nézni.
- Én nem hiszem hogy megyek - szólalt meg gyorsan Vic.
- Én se, mi van ha beleütközünk Josh-ba? - rázta a fejét Mike.
- Tudom, de ilyenkor hatalmas a tömeg és az embereket nem érdekli hogy ki van körülöttük, csak partiznak... a bátyám meg jól bebaszik és felvisz valami pom-pom lányt a szobájába, aztán reggelig elő se dugja a fejét onnan - magyaráztam nekik, amire Mike kezdte jobban átgondolni az ötletet, míg Vic még mindig ellene volt.
- De ha nem akartok nem erőltetem rátok, csak mondom hogy ezen ne múljon, én szívesen látlak titeket mert nem csak ő lakik ott - dőltem hátra a székemben.
- Köszi a meghívást, majd beszélünk Jaime-val és Tony-val aztán meglátjuk, hogy mi lesz - mosolygott Mike.
- Nincs mit - viszonoztam a mosolyt majd rezegni kezdett a telefonom, megnéztem hogy ki az: Josh - Ezt fel kell vennem, pillanat - álltam fel, majd kicsit odébb sétáltam hogy ne halljanak.
Vic szemszöge:
Végre egy kicsit kettesben hagy Mike-al. Egyszerűen ideges leszek amikor a közelemben van, így amikor félre sétált, fellélegeztem.
- Szép hátsó, nem Vic? - súgta a fülembe Mike, Nikki felé bólintva, de azt hiszem elpirulhattam amikor megnéztem és félre fordultam. Nem mintha nem akartam volna tovább bámulni, de az arcom már így is rákvörös volt és valószínűleg elkezdtem volna fantáziálni és a kis barátom is megmutatkozott volna a nadrágomban.. szóval inkább elkerültem a helyzetet.
- Te elpirultál! - mondta meglepetten Mike majd vigyorogni kezdett - Neked tetszik a csaj!
- Nem! - vágtam rá azonnal, nem fontos tudnia. Így is mindent elmondok neki, mi baj lesz ha ezt az egyet nem? Különben is próbálom elfelejteni őt. Josh húga, azé a srácé akivel nem akarok kikezdeni, így is minden nap megkapom tőle. De már annyira nem érdkel. Jövőre nem fog idejárni ez a köcsög és végre szabad leszek... remélem. Csak egy év és addig kibírom, úgy is itt vannak a barátaim akik segítenek és hasonlón mennek át mint én.
- Totál bejön neked! - nevetett Mike diadalmasan amire nem válaszoltam, amúgy sem tudtam mit - Már pedig akkor el kell mennünk erre a bulira, Josh ide vagy oda - jelentette ki makacsul.
- Ne! Mi van ha ott is.. - nem tudtam befejezni a mondatom, így is tudta mire gondolok.
- Majd elkerüljük, kockázatok nélkül nincs élet! - magyarázta Mike - Csak lazíts, egyszer élsz és szerintem bepróbálkozhatnál nála, ha nemet mondd akkor mi van? Nem annak a lánynak néz ki aki szétkürtöli az egész suliban vagy akármi - vont vállat.
- Nem tudom.. - sóhajtottam. Tényleg nem tudom. Tetszik Nikki már régóta, de sose mertem oda menni hozzá.
- Majd segítek - vigyorodott el hirtelen, mintha lenne egy terve. Jaj ne, csak ezt a Mike-ot ne!
- Mike, ne merészeld!
- De nélkülem nem menne!
- Én vagyok az idősebb!
- Én meg a magasabb!
- Én meg.. - akadtam meg, de az agykerekeim már javában forogtak hogy milyen okos választ adjak Mike-nak, de Nikki visszaült közénk.
Nikki szemszög:
- Mi a téma? - ültem vissza érdeklődve.
- Semmi - vágták rá mindketten.
- Oooké - tettem fel mindkét kezem védekezően.-
- Mindjárt jövök, veszek valamit inni, száááradok - állt fel Mike egy kicsit furán viselkedve és láttam Vic gyilkos pillantásait, miután rám nézett és visszavette az álcát. Én mit tettem hogy így viselkedjen velem? Már épp meg akartam törni a csendet, amikor Vic..
- Öhm.. hallottad az új Rise Against albumot? - fordult felém kínosan.
- Igen, szerintem tök jó lett - mosolyogtam, végre ő kezdeményezett. Ez jó jel. Itt lenne az ideje hogy elhívjam randira, de nem merem, biztos nemet mondana.
- Szerintem is - mosolygott ő is. Azt hiszem elolvadtam. Egész életemben nem láttam még ilyen édes mosolyt!
- Mosolyogtál - mormoltam véletlen, de nem akartam elkapni a fejem így a megvártam amíg zavarodottan a szemeimbe néz és megint kiült egy mosoly az arcomra. Totál őrültnek nézhet.
- Igen, gondolom tőlem pont nem vártad - kuncogott.
- Nem, de többször kéne mosolyognod - próbáltam arra utalni hogy tetszett amit láttam, de nem vette az adást.
- Miért? Nincs rá nagyon okom - vonta meg a vállát.
- Gondolj bele, talán annak akivel beszélsz tetszik a mosolyod - fogalmaztam meg érthetőbben, amire szerintem leesett neki és félénken elmosolyodott ismét, de nem hiszem, hogy direkt - Látod, ez a beszéd!
- Vissza érteeem! - csusszant le Mike a székére - Vic, jól láttam hogy mosolyogtál?
- Miért az a téma hogy én mikor mosolygok? - tört ki belőle majd kettőnkre nézett. Mi csak jót nevettünk rajta, az az arckifejezés megfizethetetlen volt.
- A ritkán történő dolgokat szóvá kell tenni - tapogatta meg Vic vállát Mike.
- Na srácok én megyek, otthon dolgom van.. a buliról még beszélünk a suliban, nem akarom rátok erőltetni de gondoljátok meg, hali! - álltam fel az asztaltól.
- Szia, oké még beszélünk - köszönt el Mike majd egy utolsót intettem nekik és hátat fordítottam.
Minél hamarabb haza akartam érni, mert Josh nem hiába hívott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése