Sugar, We're Going Down 5. rész: Fuentes rezidencia

Sziasztok!
Itt van az ötödik rész, ami (ahogy már mondtam) a 4. résznek végül is a második fele és úgy döntöttem hogy ketté szedem őket. Annyit fűzök hozzá, hogy egyáltalán nem tudok spanyolul úgyhogy a google fordító volt segítségemre, szóval nem biztos hogy jó amit írtam, de mindenféleképp úgy akartam hogy otthon spanyolul beszélnek a srácok szülei.
Jó olvasást :)





5.rész: Fuentes rezidencia

A visszafelé út egy kicsit kínos volt, mert egyikőnk se szólalt meg. Én arra koncentráltam, hogy ne bámuljam annyit és hogy ne essek el a remegő lábaimban. A szemem sarkából láttam ahogy Vic néha-néha rám pillant és szerintem elpirultam. Ez egyre kínosabb volt, de szerencsére hirtelen megállt és a mellettünk lévő ház bejárati ajtaja felé sétál.
Egy átlagos kis családi ház volt, a kert igényes, biztos az anyukája rendezi. Kíváncsi lettem milyen belül, de kicsit megszeppentem az ajtóban. Valószínűleg találkozni fogok a szüleivel szóval jó benyomást kell tennem, ha összejönnék Vic-el, ne az legyen az első reakciójuk, hogy kitagadják a családból.
- Mama, Papa, estoy en casa - kiáltott Vic a szüleinek spanyolul, majd észrevette hogy nem követem. Meglepődtem ezen a hirtelen nyelv váltáson, de nem panaszkodok, mert nagyon szexi volt.
- Comida en la mesa del comedor, Víctor - szólt vissza egy női hang, gondolom az édesanyja, ő pedig ijedten rám nézett majd a szemeit forgatta.
- Mama, cuántas veces te he dicho que no me que llame asi! - pirult el Vic, amit nagyon aranyosnak találtam.
- Miért ne hívhatnám az én édes kis hijo-mat az igazi nevén? - jelent meg Mrs. Fuentes egy kötényben, biztos a konyhában tevékenykedett. Nagy szemekkel nézett rám először, majd elmosolyodott.
- Mondhattad volna, hogy hazahozol egy lányt Victor! - mért végig diszkréten.
- Ő az osztálytársam és suliban feladatot kaptunk szóval most nekiállunk - informálta egyre vörösebb arccal az Mrs. Fuentes-t.
- Jó napot Mrs. Fuentes, Nikki Franceshi-nek hívnak - nyújtottam kezet amit megrázott, még mindig azzal a barátságos mosollyal.
- Hívj csak Vivian-nek angyalom - úgy látszik hogy boldog amiért a fia hazahozott valakit.. csalódottan kell közölnöm vele, hogy egy tanuló társnál több nem vagyok.
- Hijo, miért nem mondtad, hogy haza hozol valakit? - fordult a rákvörös Vic felé majd vissza rám - Szívem, örülnénk ha maradnál vacsorára - hívott meg kedvesen. Nem tudtam mit kéne válaszolnom, így Vic-re néztem segítség képpen de semmi.
- Igazán köszönöm, de a szüleim várnak otthon, talán legközelebb - mosolyogtam vissza olyan barátságosan ahogy tudtam, mert a szívem hevesen vert a mellkasomban, szinte minden ütem azt hallatta, hogy "Jó benyomás".
- Biztos? Ma Taco péntek van és van elég ahhoz hogy neked is jusson, bár a két éhenkórász fiammal ez nehéz - kuncogott Vic-re pillantva, amire nem tudtam visszafogni a nevetést.
- Ha tényleg nem zavarok - bizonytalankodtam még mindig.
- Szólok ha kész van, addig is jó szórakozást fiatalok - vonult el mosolyogva Mrs. Fuentes, én pedig Vic-re néztem aki frusztráltan morgott egyet, én csak halkan felnevettem. Élveztem a helyzetet, bevallom.
- Bocsi anyáért, csak nem gyakran történik hogy haza hozok valakit, főleg nem egy lányt - vallotta be ahogy becsukta maga mögött a szobája ajtaját. Pontosan olyan ahogy elképzeltem: sötét fal, rajta tengernyi poszter különböző punk-rock és hardcore bandáról, egy kétszemélyes ágy sötét takaróval, gitár a sarokban, íróasztal az ablak alatt és pár papír galacsin a padlón.
- Nem baj, vicces volt - nevettem, amire furcsán nézett rám.
- Nem volt az - sóhajtott mélyen.
- De színpadias valaki - húztam az agyát ahogy beljebb sétáltam és leültem az ágyra.
- Kuss - nevetett ő is majd felkapta majd felkapta a gitárját és szégyenlősen leült az ágyra mellém - Hol kezdjük? - fordította a fejét felém.
- Először is kíváncsi vagyok a hangodra - tettem keresztbe a mellkasom előtt a karomat és próbáltam szigorúan kinézni de nem sikerült mert elmosolyogtam magam.
- É-én...
- Ne aggódj, nem foglak kinevetni! - fogtam meg a vállát biztatóan amire ellazult egy kicsit.
- Mondod ezt miután megtetted!
- Jól van hijo, de ez más - mosolyogtam gúnyosan, muszáj volt kimondanom és látszólag enyhült a feszültség mert felnevetett - És különben is hallanom kell egyszer, együtt dolgozunk emlékszel? - és az osztály maradék része is fogja, de ezzel nem akartam még szembesíteni.
- Rendben - sóhajtott majd megragadta az éjjeliszekrényén lévő pengetőt és egy számomra ismeretlen dallamot kezdett el játszani.
- Were you honest when you said "I could never leave your bed"? Wake me up and let me know you're alive, and will you fall in love again? Is the scent slowly spreading? I've been answering machines all night.. - énekelte lágyan. Úristen, gyönyörű hangja van! Annyira illik hozzá. Talán nem a legszebb a világon, de különleges és én imádtam.
- Hogy tetszett? - annyira elvarázsolt, észre se vettem, hogy abbahagyta. Becsuktam az időközben észrevétlenül döbbenetben kinyílt számat és igyekeztem nem dadogni.
- W-wow! - sikertelenül.
- Tudom, hogy nem olyan jó, de.. - kezdte a szerénykedést ahogy rakta le a gitárt, de közbe szóltam.
- Na-agyon - köszörültem meg a torkom - Nagyon jó volt! És a hangod is.. tényleg! - mosolyodtam el ahogy sikerült kinyögdécselni a szavakat.
- Oh - kerítettem ezzel egy büszke mosolyt az arcára. Legszívesebben most megcsókoltam volna, de féltem a visszautasítástól.
- Te vagy az első akinek megmutattam Mike-on kívül - nézett le a lábfejeire.
- Örülök, hogy így megbízol bennem - csúszott ki a számon, pedig csak kimondatlan gondolatnak alakult - Mármint remélem, ha nem akkor egy nap talán sikerül elnyernem a biz..
- Nem, tényleg megbízok benned.. - mosolygott félénken. Hát ez is egy kezdet.
- Én is megbízok benned - mosolyogtam rá bátorítóan majd magamhoz öleltem mivel nem bírtam tovább. Visszaölelt, de elég lassú volt a reakciója szóval gondolom meglepődött. A szívem hevesebben vert és gyanús lett volna ha sokáig ölelem úgyhogy elhúzódtam.
- Figyelj, ha a bátyám bármit mer csinálni veled, akkor gyere hozzám, megállítani nem tudom de ismerem őt és.. nem is tudom talán ez ér valamit - zavarosan néztem őt, mintha próbálta volna visszatartani a könnyeket. Csak le ne törjön előttem, nem bírnám elviselni.
Minden szó nélkül bólogatott egy mosolyt erőltetve. Meg tudnám ölni Josh-t.
- Köszönök, mindent - mondta miután erőt vett magán.
- Ne köszönd - vontam vállat - Na szerintem kezdjünk bele mert az életben nem végzünk - úgy döntöttem jobb ha témát váltok, plusz tényleg el kéne jutnunk valahova ma.
- Ja jó ötlet - értett egyet.
Több mint három órát dolgoztunk a dalon, azaz csak a szövegén és még mindig nem volt kész, de mit is várok amikor végignevettük az egészet. Nagyon jól éreztem magam, ahogy kezdtem megismerni nem is olyan szégyenlős, egy idő után megnyílt felém. Jó humora van és tényleg néha nem tudtam visszafogni a nevetést, utána pedig csak elpirultam. Utálom a nevetésem, de talán nem zavarta, akkor biztos nem nevettett volna tovább.
- Gyerekek kész van a vacsora! - kopogott az ajtón megszakítva a nevetést Mrs. Fuentes.
- Nem baj, hogy itt maradok? - kérdeztem, bár már úgy is mindegy volt. Azért kíváncsi voltam a véleményére.
- Miért lenne? - mosolygott, majd mindketten kiléptünk a folyosóra és épp Mike-ba botlottunk.
- Hermano, egész délután ne.. szia Nikki - húzódott vigyorra a szája, miközben Vic csak a szemeit forgatta.
- Helló Mike - mosolyogtam rá barátságosan.
- Vic, mondtad hogy megyünk a bulira igaz? - fordult a bátyja felé Mike aki bólintással jelezte, hogy igen - Na király és mit csináltatok a szobádban? - kérdezte csalafinta vigyorral az arcán.
- MICHAEL CHRISTOPER FUENTES, NE ÜSD BELE AZ ORROD A BÁTYÁD NŐ ÜGYEIBE - hallottuk a földszintről Mrs. Fuentes-t.
- És különben se csináltunk semmit - égetett gyilkos pillantásokat Mike fejébe Vic.
- Oké, oké csak hülyültem, lazítsatok - nevetett egyszerűen Mike, majd lementünk a lépcsőn, és onnan az étkezőbe. Egy férfi már az asztalnál ült, előtte egy taco de megvárt mindenkit. Biztos ő Mr. Fuentes.
- Te biztos Victor barátja vagy, én Mr. Fuentes de elég lesz a Vincent is, nem akarom hogy annyira öregnek láss - viccelődött amire felkuncogtam de igyekeztem a dobhártyaszakító nevetésem meghagyni magamnak.. bár lehet hogy hallották. Egyébként, valaki aki nem hiszi hogy Vic barátnője vagyok, végre. Ne értsetek félre, én örülnék neki de szerintem Vic-et idegesíti.
- Nikki Franceschi, örülök a találkozásnak - mosolyogtam (remélhetőleg) megnyerően majd ügyetlenül megvártam amíg mindenki leül aztán én is helyet foglaltam egy szabad széken Mike és Vic között.
- Jó étvágyat mindenkinek - csatlakozott közénk Mrs. Fuentes és megkezdtük a vacsorát.
Nem igazán figyeltem az éppen folyó beszélgetésre, mert azon járt az eszem hogy mi történt Vic szobájában, de persze valakinek meg kell szakítani a kis visszaemlékezésem.
- Szóval Nikki, Vic osztálytársa vagy igaz? - kezdte Mrs. Fuentes.
- Igen - mosolyogtam, de próbáltam nem úgy miközben a kaja a számban van.
- És hogy-hogy csak most kezdtetek barátkozni? - tette fel a kérdést. Aranyosak a szülei, de most Vivian igazán megnehezíti a dolgomat. Azt hiszem jobb ha őszinte maradok.. kihagyva egy-két infót, de ettől még nem hazudok.
- Mondhatni hogy a feladat miatt kezdtünk el többet beszélgetni - válaszoltam, remélve hogy nem tesz fel több kérdést.
- Értem - bólogatott, de féltem hogy ez csak a kezdet volt.
- Hallottuk, hogy jól éreztétek magatok - folytatta Mr. Fuentes épp amikor lenyeltem egy falatot és az én szerencsémre félre ment úgyhogy köhögni kezdtem.
- Jaj querido, jól vagy? - jött oda aggódva Mrs. Fuentes, a két fiú pedig szintén felém fordította a figyelmét. Mondjuk biztos vagyok benne, hogy Vic már ez előtt is engem nézett.
- Persze - köhögés - csak félrenyeltem - jó kezdés Nikki.. Amikor már tudtam levegőt is venni, válaszoltam a kérdésére, legalább addig elő tudtam jönni valami értelmes válasszal.
- Egy dalt kell írnunk és közben nevettünk a vicces ötleteken - de persze Vic közbe vágott.
- Ez remek! Ha készen lesztek vele, szeretnénk hallani - mosolygott a fiúk apja.
- Még szép - válaszolt Vic, majd a téma hála az égnek megváltozott és a vacsora végéig nem kerültem szóba. Egyébként Vic és Mike tényleg rengeteget esznek, nem hazudott Mrs. Fuentes, de ez nem látszik meg rajtuk.
Miután végeztünk rápillantottam a telefonom órájára, de végül is írtam anyának szóval nem lesz gond.. remélhetőleg.
- Nagyon szépen köszönöm a meghívást, finom volt a taco! - mosolyogtam a szülőkre.
- Mi köszönjük hogy itt voltál! - mondta Mr. Fuentes.
- Milyen messze laksz? Esetleg nem kell egy fuvar hazafelé, mert Victor haza tud vinni - ajánlotta fel helyette is Vivian.
- Nem kell köszönöm - utasítottam vissza, de addig mondogatták amíg nem egyeztem bele.
- Viszlát, jó éjszakát, szia Mike! - köszöntem el ahogy Vic-el kiléptünk a házukból.
- Ízlett a taco? Legyél őszinte! - szólalt meg Vic ahogy beültünk a kocsijába.
- Tényleg finom volt, otthon nem szoktam ilyet enni de attól még hogy új nem jelenti hogy rossz - és igazat mondtam, tényleg naagyon jó volt.
- Még egyszer bocs a szülők miatt.. - kezdte megint.
- Ne kérj bocsánatot, látnád az enyéimet...  - és itt véget is ért a beszélgetés, még elmondtam neki a címem és ennyi.
Az autó megállt a házunk előtt én pedig kikapcsoltam biztonsági övet és Vic felé néztem.
- Köszönök mindent, egyébként tényleg jól éreztem magam- mosolyogtam és láttam rajta hogy erősen gondolkodik.
- Nincs mit, találkozhatnánk legközelebb is - mosolygott rám aranyosan.
- Egyetértek - mondtam mielőtt előrehajoltam és megpusziltam az arcát. Egyből elpirult de nem húzódott el, sőt a mosolya csak megnőtt - Jó éjt - szálltam ki a kocsiból.
- Jó éjt - lehelte ki, aztán becsuktam magam mögött az autó ajtaját és a bejárati ajtónál megvártam amig elhajt a kocsival. Úgy érzem van esélyem.