Sugar, We're Going Down 6. rész: A buli

Haalii :D
Itt vagyok, a várva várt (már aki várta) 6.-résszel :) Azért örülök hogy vannak olvasók, igaz hogy közeli barátok de mindegy. Legalább ez a blog megadja a lehetőséget hogy megmutassam nektek a fanfiction-jeim :) Jó olvasást, nem untatlak most mással :D







6. rész: A buli

- Hogy mosolygott? - ült Austin az ágyamon, amíg én a hajamat állítgattam a tükröm előtt. Áthívtam pár órával a buli előtt, hogy el tudjam neki mesélni részletesebben is ezt az egész Vic dolgot, mert az éjszaka küldött üzenetem nem mondott sokat, sajnos utána kidőltem.
- Hát úgy olyan.. - kerestem a megfelelő szavakat - félénken, de nem hinném hogy bánta a puszit - vigyorogtam örömben.
- Valakinek barátja lesz - bökte meg játékosan az oldalam ez az óriás, aki minden hang nélkül ide settenkedett hozzám így meg is ugrottam.
- Legalább nekem lesz valakim - nyújtottam Austin-ra a nyelvem.
- Ki mondta, hogy nekem nem? - vigyorgott arra várva, hogy kérdésekkel bombázzam.
- Ki a szerencsés hölgy? Fogadok, hogy.. hogy.. - gondolkoztam, de egy lehetőség se ugrott be. Nem láttam Austin-t lánnyal beszélgetni (rajtam kívül persze) már mióta.
- Amanda, mi is közelebb kerültünk egy kicsit a feladat miatt - mondta ahogy nekidőlt fél kézzel a falnak és úgy nézte hogyan szenvedek a frizurámmal.
- Nem akarom tudni mit értesz azon hogy közelebb kerültetek - visszakoztam - Különben ő is jön a bulira - kacsintottam rá.
- Óóó honnan veszed, hogy az első alkalommal amikor tehetem megfektetném? Nem vagyok egy szívtelen köcsög, csak bókoltam neki amikor átjött hozzám a feladatot végezni  - tette maga elé védekező pózban a kezeit.
- De megfordult a fejedben.
- De még hányszor! - válaszolta általánosan amire nevetésben törtem ki.
- Meglepődtem volna ha nemet mondasz - ütögettem meg a vállát miután végre normálisan állt a hajam.
- Ha már itt tartunk, mit tervezel Vic-el a buliban? - húzogatta a szemöldökét perverzen. Megint elérte hogy felnevessek.
- Semmit, talán beszélgetünk meg táncolunk - vontam vállat majd a szekrényemhez sétáltam hogy keressek a bulira valami ruhát. Igazából arra gondoltam hogy kimegyünk a hátsó kertbe és nyugodtan tudunk beszélgetni, azon a részen ahol biztos nem lesznek a tesóm seggrészeg haverjai.
- Oké.
- Mi oké? - fordultam vissza Austin irányába.
- Nekem hazudhatsz, úgy is tudom hogy van valami mögötte és hamarosan ki is fog derülni  - huppant vissza az ágyamra lazán majd elfeküdt rajta és olvasni kezdett egy rock magazint. Csak üres tekintettel bámultam, addig amíg fel nem nézett újra - Ne már, azért ismerlek annyira hogy tudjam, hogy tervezel valamit.
- Jól van, nyertél - sóhajtottam - szerintem kiviszem a fához.
- Ilyen korán? - lapozott az újságban, de nem vette le róla a szemét.
- Már mióta oda vagyok érte - emlékeztettem majd ledobtam mellé a pólót amit választottam és nem sokkal utána egy csőfarmert is - Szerinted jó ötlet?
- Az biztos hogy a buli kellős közepe nem a legjobb helyszín arra hogy beszélgessetek.. mármint általában, miért ne? De ha róla van szó nem ajánlom - ezt szeretem Austin-ba, hogy őszinte és hogy hasznos tanácsokat tud adni. Számomra a tökéletes legjobb barát.
- Akkor kiviszem a fához.. de először el kéne szakítanom a haverjaitól valahogyan.. esetleg a legjobb barátom lefoglalja őket.. - néztem kiskutya szemekkel Austin-ra.
- Hát, kérd meg őt, biztos segít - tette le a magazint egy önelégült vigyorral majd játékosan meglöktem.
- Oké.. Austin, lefoglalnád nekem a bulin Vic öccsét és a barátjaikat addig amíg elcsalom onnan Vic-et? - toltam elé az arcomat és igyekeztem a lehető legjobb kiskutya nézést produkálni és kibiggyeszteni hozzá az alsó ajkam, mindaddig amíg felsóhajtott.
- Ezért tartozol még nekem - vigyorodtam el ahogy megadta magát.
- Köszönöm Austin!! - ugrottam a nyakába, úgy hogy hátraestünk mindketten az ágyamon. Egy ideig csak feküdtem rajta, úgy hogy az arcom elbújtattam a takaróba.
- Nikki, leszállnál rólam? - kérdezte lágyan amire megráztam a fejem.
- Nem - motyogtam a párnába mozdulatlanul.
- Pedig örülnék neki, mert ha a bal térded továbbra is OTT marad akkor ki kell mennem a wc-be.. - kellett pár másodperc, hogy leessen mit próbál elmondani Austin. Mondhatni felugrasztott és pillanatokon belül már az ágyon ültem.
- Kösz - nevetett idegesen.

**

Még szinte el se kezdődött a buli, de Josh már hulla részegen ácsorgott pár haverjával a nappali közepén valami hangos pop zene közepette. Én próbáltam közel maradni a bejárati ajtóhoz, így könnyebben kiszúrom Vic-éket. Mellettem Austin ugyanezt tette, bár ő Amandát várta inkább. Mindkettőnk kezében volt egy pohár pia, de ma én nem szándékoztam sokat inni.
Fél óra alatt nem lehetett levegőt kapni a földszinten (ahhoz képest hogy elég nagy házunk van), de a mexikóiak még mindig nem tűntek fel a helyszínen. Kezdtem azt hinni, hogy meggondolták magukat, úgyhogy a konyhába mentem még egy pohár italért.
Pont amikor belekortyoltam, Austin kinyitotta a konyha ajtót.
- Nikki, itt vannak a srácok - vigyorgott, tudva hogy most meg fog változni a hangulatom.
- Jövök - indultam meg Austin felé, majd ahogy kiléptem az ajtón egyből beléjük botlottam.
- Héj sziasztok - mosolyogtam rájuk, de nem hiszem hogy hallották a köszönésem mert a zene dübörgött az egész házban szóval csak intettek egyet feldobva. Vic szexi volt, a szürke sapijában, sötét színű Green Day pulcsijában, fekete csőfarmerében és egy pár piros Vans cipőben. Nem akarok hazudni, a többiek is nagyon jól néztek ki, de nekem egyértelműen Vic volt a favorit. Tudom, hogy Jaime, Tony és Mike szoktak bulikra járni szóval ők tudatosan a konyhába (ahol már lehetett hallani mit mond a másik) terelődtek alkoholért, Vic pedig bizonytalanul utánuk. Nem beszéltem Vic-el a pusziról és nem is fogok, ha csak nem hozza fel.
- Látom nagy a kínálat - nézi vigyorogva Jaime az üvegeket.
- Fel kellett készülni - vontam vállat - Igyatok, a mosdó az emeleten van, balra a második ajtó de azért kopogjatok mielőtt bementek, sosem lehet tudni - informáltam őket, amire bólogattak - Őő, azt hiszem ennyi lenne, ja és ha valami probléma akadna keressetek meg engem, ha nem bent akkor itt leszek a ház körül - mutattam a kertre - Öhm, ennyi, jó szórakozást srácok - mosolyogtam rájuk.
 Ezt követően táncolni mentünk mindannyian a nappaliba. Amanda is csatlakozott és Austin-nal partiztak, Mike és Tony találtak maguknak csajokat és Jaime, Vic meg én hárman táncoltunk és jól éreztük magunk. Azon kattogott az agyam, hogy hogyan tudnám lerázni Jaime-t. Nagyon jó fej, félreértés ne essék, de Vic-el akartam lenni. Körülnéztem a szobában, szerencsémre a bátyámat ilyenkor egy cseppet sem érdekli hogy milyen srác van körülötte, csak a csajokat figyeli, akikkel általában falják egymást. A szemem megállt egy fekete hajú lányon, aki kiéhezve bámult erre felé, pontosabban Jaime-ra. Magamban hálát adtam az Istennek, hogy ez a csaj eljött a buliba, majd ideje volt felnyitni a lovag szemét.
- Jaime, azt hiszem ma este szerencséd lesz - böktem meg, hogy felfigyeljen rám majd összezavarodottan a lány irányába pillantott, aztán vissza kettőnkre izgatottan.
- Azt hiszem magatokra hagylak titeket, a Jaime-féle sármom úgy néz ki teszi a dolgát - igazgatta meg a pólóját elégedetten Jaime, amin mindketten nevettünk.
- Menj haver - ütögette meg a hátát biztatóan Vic - De azért vigyázzatok - figyelmeztette.
- Jól áll a hajam? - kérdezte mindkettőnktől ahogy igazgatta egy kicsit.
- Ha minden jól megy még jobban szét fog állni, menj már - nevetve toltam a lány irányába, majd megindult. A fekete hajú lány (akit egyébként nem ismertem fel) automatikusan elvigyorodott ahogy Jaime felé sétált. Eljött az én időm.
- Kimegyek egy kicsit levegőzni, jössz? - hívtam Vic-et, aki bólintott. Így hogy volt benne kevés pia, sokkal lazább volt.
 Mielőtt újra befordultam volna a konyhába, ahonnan kimehetünk a hátsó udvarra, rákacsintottam Austin-ra (aki szerencsére résen volt), jelezve neki, hogy a kis tervünk megkezdődött.
- Kérsz még inni? - álltam meg a konyhapultnál, várva a válaszát.
- Nem azt mondtad, hogy kimegyünk? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- De, csak nem akarom hogy szomjan halj - kacsintottam játékosan.
- Akkor miért ne? - fogott meg egy pohár sört majd én is eggyel a kezemben, kivezettem a kertbe. Elhaladva Oli, Jack, Alex és egy lány, Tay mellett akik Beer Pong-ot játszottak, elvittem őt a fámhoz.
Kiskoromban Josh, apa és én építettünk erre a fára egy kis faházikót ami azóta is rendesen megállja a helyét. Sokat szoktam felülni ha egy kicsit egyedül akarok lenni és dalszöveget írni vagy gitározgatni. Tudtam, hogy itt magunk maradhatunk, ezért választottam ezt a helyet.
- Mit csinálsz? - nevetett Vic ahogy elkezdtem mászni a kis létrán a fára.
- Tortát sütök - dobtam neki a vállam felett egy szarkasztikus nézést - Gyere utánam!
- Oooké - csatlakozott hozzám, majd amikor felértem segítettem neki tovább mászni, azért egy pohárral a kezedben nem egyszerű.
- Wow! - csodálta az éjszakai kertvárost a faházikómból. Találtam takarókat régebbről, úgyhogy leterítettem a földre egyet és ráültünk - Tetszik ez a faház - mosolygott ahogy végigmérte a terepet.
- Apámmal és Josh-hal csináltuk amikor kisebbek voltunk, azóta feljárok néha ide - dőltem a falnak ahogy ittam egy kortyot. A sör nem a kedvencem, borzalmas íze van, de nem akartam még azzal szarakodni hogy összedobok magamnak valami mást.
- Tök jó, uhm, én is örülnék egy ilyennek otthon - követte a példámat.
- Hát mivel nincs, így szívesen látlak az enyémben - mosolyogtam rá, amit viszonzott kicsit idegesebben.
Innen fentről is hallottuk a dübörgő zenét ami a házból jött. A nap részenként eltűnt a horizont mögött, mi pedig csendben figyeltük és kényelmetlenül iszogattunk. Még mindig keveset tudok róla, de annyira helyes ma éjjel, hogy mentálisan arra biztattam magam, hogy megcsókoljam.
- Nikki - szólalt meg hirtelen lágyan, amivel elérte hogy ne csak a szemem sarkából kukkoljam.
- Igen? - kérdeztem vissza hasonlóan.
- Tegnap az puszi.. - el tudtam képzelni magam előtt ahogy elvörösödik az arca, viszont a sötét miatt nem láttam tisztán, plusz az alkohol is kezdett megmutatkozni.
- Szerintem elég egyértelmű - válaszoltam lazán vigyorogva - Már csak az a kérdés, hogy te élvezted-e vagy nem..  - néztem rá kérdőn ahogy közel hajoltam hozzá. Egyáltalán nem voltam ideges, a pia miatt feloldódhattam.
- Remélem ez megválaszolja a kérdésed - mondta mielőtt megcsókolt. Úgy éreztem magam, mint valami filmben a pillangók miatt a gyomromban, a karjaim a nyaka köré fontam (miután elraktam az útból a poharakat), ő pedig átkarolta a derekam és magához húzott. Mióta vártam már erre! Tökéletes volt, ahogy az ajkaink egyszerre mozogtak az első csókunk közepette. A nyelvemmel megnyaltam az alsó ajkát, ezzel bejutást nyerve a szájába. Innentől a nyelveink szenvedélyesen egymás körül táncoltak miközben én hosszú barna hajába túrtam, ezzel leejtve róla a sapkát.
Idővel muszáj volt megszakítanunk a csókot, hogy levegőhöz jussunk. Egy halk cuppanással váltunk meg egymás ajkaitól, majd a homlokomat az övének támasztva próbáltam visszaállítani a légzésem.
- Ezt nem kellett volna - húzódott el hirtelen Vic, amikor oda néztem a homlokán volt a keze, mintha megbánta volna.
- Miért? - nyögtem ki halkan, még mindig a történtek hatása alatt.
- Azért mert semmit se tudsz rólam! - vágta nekem a szavakat. Mi lett azzal a nyugodt Vic-el? Na hát most egy teljesen új oldalát láttam. Nem is mérges, hanem inkább csalódott, talán ez a legjobb szó.
- Te se rólam, de ezt megváltoztathatjuk - próbáltam közeledni felé azzal, hogy gyengéden megfogtam a pulcsi anyagával fedett karját, de fájdalommal sziszegve elhúzta az. Mit tettem?
- Nem érted - sóhajtott. Nyugodtan kijelenthetem, hogy azért volt benne pia - Nem tudsz semmit..
- Ha nem mondod el mi van, hét szentség hogy nem fogom érteni - fordítottam magam felé és akkor vettem észre az arcán, hogy közel van a síráshoz, de talán nem akar előttem azért fordult el. Más megoldást nem találtam, bár nem tudtam mi a probléma, de adtam neki egy nagy ölelést, amit egyből viszonzott. Hallottam, hogy szipog és nem tudtam mit kéne tennem, biztos én rontottam el valamit.. de mit?
- Tudom, hogy nem csókolok olyan jól, de ennyire? - kérdeztem olyan 5 perccel később amire elengedett.
- Nem erről van szó, te tökéletes vagy - törölte meg a szemeit a pulcsi ujjával. Meglepett amit mondott és jól is esett, de amit utána az még inkább új volt - Én nem vagyok az, még a közelében sem! Egy senki vagyok, kibaszottul nem értem hogy miért barátkozol velem ezt pedig végképp és..- kelt ki teljesen.
- Állj le! - vágtam közbe - Nem vagy egy senki! A másik pedig, nem vagyok tökéletes és te sem, de ki az? Mi legalább önmagunk vagyunk, nem úgy mint a seggfej bátyám! És különben is, ha valaki közelebb van a tökéletességhez a kettőnk közül akkor az te vagy - mondtam a szemébe, amikkel ledöbbenten nézett rám.
- Tényleg így gondolod? - kérdezte hitetlenkedve.
- Miért mondanám, ha nem gondolnám így? - mosolyogtam rá, hátha egy kicsit feldobom a hangulatát.
- Sajnálom - sóhajtott - Elbasztam mindent..
- Meg kell ismernünk egymást ha akarunk valamit kettőnk között, nem basztál el semmit - adtam a szájára egy puszit, remélve hogy megnyugszik. Lehet, hogy nincs valami sok önbizalma, de segíteni akarok neki. Hogy miért? Azt én se tudom, de elhatároztam.
- Ez azt jelenti, hogy holnap eljössz velem moziba? - kérdezte szégyenlősen amire elmosolyodtam.
- Igen - kuncogtam a viselkedésén. Szerintem nagyon aranyos. Pont mielőtt ismét megcsókolhatott volna, hallottam ahogy a nevem szólítgatják.
- Nikki! - egyből felismertem Austin hangját.
- Basszus, le kell mennünk - motyogtam az ajkaitól 10 mm-re majd megértően bólintott. Pont jókor - Itt vagyunk, mi a probléma? - kérdeztem miután földet értem, mögöttem pedig Vic. Austin a nézése alapján sejtette, hogy történt valami.
- Igazából Vic, tudtam hogy együtt lesztek, keres az öcséd, azt mondja vezesd őket haza - vigyorgott Austin, most legszívesebben leszedtem volna azt a vigyort a képéről, de még inkább mérges volt amiatt, hogy Vic-nek mennie kell.
- Megint bebaszott? - sóhajtott Vic.
- Már alig tud menni anélkül hogy elhányná magát- nevetett Austin.
- Ha a kocsimba okád megölöm - túrt bele a hajába Vic, majd visszatette a sapkát amit magával hozott aztán felém fordult - Akkor holnap még beszélünk - mosolygott.
- Rendben - viszonoztam én is majd (nem érdekelt, Austin szórakozott arckifejezése) szájon pusziltam Vic-et, aki halványan elpirult - Szia.
- Sziasztok, köszi a meghívást - mosolygott mielőtt eltűnt a házban, biztos összeszedni a három jómadarat.
- Látom jól sikerült az este - szó nélkül el akartam tűnni, most nem volt kedvem mesélni, de Aus persze megállított.
- Holnap mozizunk, de később mesélek oké? Most legszívesebben lezuhanyoznék és bedőlnék az ágyba - sóhajtottam.
- A fürdőbe nem hiszem hogy kedved van bemenni azok után ami ott történt - kacsintott Austin amire elundorodtam.
- Legalább Amandával?
- Miért azt hiszed, hogy kiverném a házatokban?  Pff, ne álmodozz - mondta 'kikérem magamnak' hangsúlyban.
- Hahaha, remélem megérte a szex, hogy ne akarjak többé bemenni a fürdőnkbe - forgattam a szemeim.
- Meg - vigyorgott elégedetten Austin amire meglöktem.
- Ezt megjegyeztem, legközelebb én is nálatok fogok dugni - vágtam hozzá játékosan.
- Már megtörtént, nem emlékszel? - nyújtotta ki a nyelvét. Miért kell erre mindig emlékeztetnie? Inkább elfelejteném, de az elsőt nehezen tudom. Ne legyen félreértés, szeretem Austin-t, de azért fura emlék amikor neki adnom a szüzességem.
- Hagyjuk - mondtam majd visszamentünk bulizni a többiekhez.
Sokáig tartott a buli, én úgy valahogy a vége előtt kifeküdtem, pedig nem terveztem hogy ennyire berúgok, de miután Vic elment már nem volt más okom amiért józannak kéne maradnom (a kínzó másnaposságon kívül amit következő nap végig kell szenvednem).
Egész éjjel az a csók járt a fejemben és bennem volt valamiféle hiányérzés ami miatt nem teljesen élveztem a partit.